Stefan Zweig: A rendőrminiszter

Következzen májusi könyvajánlónk. Stefan Zweig A rendőrmiszter - Fouché élete című regényében kétségkívül az egyik legtehetségesebb diplomata életrajzát vázolja fel. 

Balzac szerint a politikus "Bonaparténál is nagyobb hatalmat gyűjtött össze a kezébe az emberek fölött".  Ahogy maga Zweig írja előszavában "Joseph Fouchét, a maga korának leghatalmasabb emberét és minden idők legérdekesebb alakjainak egyikét nemigen kedvelték kortársai, az utókor pedig meglehetősen igazságtalanul ítélte meg." Legtöbben intrikusnak, hivatásos köpönyegforgatónak, megrögzött árulónak tartották, de Zweig előtt senki sem tett komoly kísérletet rá, hogy kifürkéssze ennek az embernek a jellemét, illetve csodálatosan szilárd jellemtelenségét. 

Ha ki kívánjuk fürkészni a nagy emberek jellemrajzát, ezzel is megtanulva a történelem leckéit, hogy hasznosíthassuk a jövőre nézve, akkor Fouché nem maradhat ki.  "Ez az ember, miként életében, úgy később a történelemben is, homályba bújt. Még utólag sem engedte meg, hogy arcába és kártyáiba tekintsenek. (...)" 

Az író előszavában így érvel amellett, hogy miért is kell megismernünk Fouché jellemrajzát:

"Tudom, hogy egy ilyen ember életrajza, akinek jelleme semmiképpen sem szolgálja az erkölcsi épülést, nem a legkeresettebb olvasmány korunkban. Manapság a heroikus életrajzokat kedvelik és követelik, mert napjainkban olyan kevés a zseniális politikai vezéregyéniség, hogy felemelő példáért a múlthoz kell folyamodni. Magam sem becsülöm le a hősi színezetű életrajzok értékét. Plutarkhosz óta szükség van rájuk, nincs új ifjúság, felnövekvő generáció, amely nélkülözhetné őket. De a politikai témakörében fennáll a veszély, hogy meghamisítjuk a történelmet, és abban a hiedelembe esünk, mintha valaha is nagy egyéniségek szabták volna meg a világ sorsát. Beismerem, hogy egy - egy hősnek nevezhető ember már puszta létezésével is befolyásolja - évtizedeken, sőt évszázadokon át is irányítja - a szellemi életet. De csakis a szellemit."  

Azért kell hát megismernünk a zseniális politikust, hogy felismerjük és megismerjük fegyverei veszedelmes titkát. 

Az író tehát annak a rettegett, gyűlölt politikusnak az életét mutatja be, akit a történelemkönyvek mellőznek, a történetírók pedig, ha említést is tesznek róla, akkor is rémtetteit, árulásait, kegyetlen közönyét, ügyeskedését mutatják be. Noha ez az ember szegény kereskedőcsalád sarjaként ötvenes éveire már a világot tartotta a kezében, eszével, kíméletlen hidegvérével és pálfordulási technikáival ért el mindent. A saját erejéből küzdötte fel magát a nyomorból, szerzett hercegi rangot, vált oratoriánus szerzetesből Franciaország első emberévé, aki visszasegítette a hatalomra a száz nap után XVIII. Lajost. Biográfiája megdöbbentő és sok tanulsággal szolgál az utókor számára.