Lóczy Lajos

2021.04.03

Magyar földrajztudósok és felfedezők

Folytatjuk "Földrajztudósok és felfedezők" sorozatunkat. 

Ma is egy kivételes magyar felfedező tudóst mutatunk be: Lóczy Lajost (1849-1920).

Őt tartják az egyik legnagyobb magyar földrajztudósnak, akit a nemzetközi tudományosság is nagy lángelmeként ismert el. Nemzetünk kivételes géniusza, akiről sajnos nem tudunk eleget. Mint gömörmegyei régi nemes család sarja, 1849 nov. 3-án Pozsonyban született és a zürichi műegyetemen szívta magába a természettudományok, kivált a geológia iránti szeretetét s ezen alapuló szakképzettsége folytán vette őt gróf Széchenyi Béla utitársául egy kelet-ázsiai expedíciójához (1877-80). Ez a nagy vállalkozás és az ennek tudományos eredményeit közlő nagy munka, Lóczy nevét mint geográfusét és geológusét egy csapásra ismertté tette világszerte s oly nemzetközi tekintélyt biztosított neki, aminővel idáig kevés magyar tudós rendelkezett. 

Útja során először Kalkuttába, majd onnan Dardzsilingbe ment. Feltérképezte a Bhutan-Szikkim-Tibet hármas határérintkezés területét. Felderítette, hogy a Himalája fő hegyvonulata mögött egy másik hatalmas hegylánc húzódik, melyet Transzhimalájának nevezett el. Elsőnek ismerte fel a Himalája takarószerkezetét. Tevékenysége elismeréséül Sven Hedin róla nevezte el a Himalája egyik 8000 m-es csúcsát, amelyet ma az indiai térképek Lotse néven jelölnek. A Himalájából Jávára utazott, ahol a Metapi vulkánt tanulmányozta, majd Sanghajban feltérképezte a Jangcekiang deltavidékét. A Sanghajban megszervezett expedíció a Jangce medencéjéből a Csinghiunsan hegységen át a klasszikus kínai löszvidékre ment. E területen átvágva 600 km-t haladt a Nagy Fal mentén, majd átszelve a Nanson hegységet, leereszkedtek a Góbi-sivatagba. Itt Lóczy néhány hónapot töltött a sivatag tanulmányozásával. Ezután délnek fordultak és tibeti területen haladtak. Patangban azonban felfegyverkezett lámák állták útjukat. Kénytelenek voltak az útvonalat megváltoztatni és Jünnanon át Burmába mentek, ahonnan az expedíció hazatért.

Később, húsz éven keresztül, mint a földrajz tanára a budapesti egyetemen (eközben az akkor alakult B. E. T. E. védnöke), majd mint a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, közben hosszú időn keresztül mint a Magyar Földrajzi Társaság elnöke s 1888 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja, valamint számos más tudományos mozgalom vezetője és tudományos testületek tagja oly sokoldalú, alapos, és közhasznú munkásságot fejtett ki, mely csak kiváló elméknek jutott osztályrészül.Ázsiai kutatásain kívül a Balaton volt tudományos munkásságának legkedvesebb és leghálásabb tárgya, melyről mint a Balatonbizottság elnöke, számos munkatárstól támogatva, harminc év alatt a világirodalomban páratlan monográfiát adott ki. 

Emellett mint tanár kitűnő fiatal nemzedéket nevelt, mely rajongással csüngött szeretett tanárán és munkásságát abban a tudományos és amellett hazafias irányban fogja folytatni, amely Lóczy minden ténykedését jellemezte.1908. augusztus 19-én kinevezték a Földtani Intézet igazgatójának, és nyugdíjba vonulásáig ezt a tisztet töltötte be. 1913-ban a Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából megszervezte Magyarország leírását, amely 1918-ban jelent meg. Lóczy írta a Magyarország földtani szerkezete című összefoglaló bevezetését. 

Élete utolsó napjait kedves Balatonja mellett, Balatonarácson töltötte. Itt ragadta el a halál 1920. május 13-án. (Források: Turistaság és Alpinizmus, 1920 (10. évfolyam, 1-12. szám)