Jordán Károly
Magyar hegymászók sorozat
Következzen a matematikus hegymászó Jordán Károly (1871-1959), aki Serényiék generációjához tartozott. Ő volt az első hazai kutató, aki önálló eredményeket ért el a valószínűség számításban és a matematikai statisztikában. Komoly tudományos teljesítménye mellett a hegyek világában is kiemelkedő első megmászásokat vitt véghez.
A hegymászással genfi évei alatt, a svájci Alpokban kezdett el foglalkozni, majd hazatérése után jelentős eredményeket ért el a Magas-Tátra csúcsainak meghódításában. 1899. június 29-én a francia Lavallée Mártával, későbbi feleségével elsőként mászta meg az Omladék-völgy egyik legszebb csúcsát, amelyet azóta neveznek Márta-csúcsnak (Zlobova, 2433 méter). 1900. július 6-án a szepesi Öttótól indulva többszöri próbálkozás eredményeként utat nyitott a Lomnici-csúcsra. A bejárt útvonalat azóta Jordán-útnak nevezik. Ugyancsak nevét viseli a Fecske-toronytól a Lomnici-csúcsig húzódó gerinc középső hegyes tornya (Jordán-csúcs, Posladná veža), a mellette levő gerincnyiladék (Jordán-rés) és egy kis sziklaorom, a Jordán-torony. 1905-ben a Nagy-Békás-csúcsot hódította meg. Elsőként mászta meg télen a Tátra-csúcsot 1903-ban, a Közép-ormot 1904-ben és a Gerlachfalvi-csúcsot 1905-ben. Sokoldalúságát mutatja, hogy sikeres barlangkutatóként is tevékenykedett. Jelentős része volt az 1904-ben megtalált Pálvölgyi-barlang bejárásában, éveken át irányította a barlangot feltáró munkákat. Nevét viseli a barlang egy nehéz szakasza, a Jordán-fal.
Turistasággal, hegymászással, barlangászattal kapcsolatos írásai a Turisták Lapjában jelentek meg. Jordán Károly így írt a Turisták Lapja, 1901-ben 13. évfolyamban megjelent, az Öttó katlanból a Lomniczi csúcsra és a Fecsketoronyra című cikkében a hegymászásról:
"Ilynemű túrok sikere nagy fáradtságot, erős akaratot s különösen erős kitartást kívánnak, mert a sikert csekélynek látszó körülmény is nagyban befolyásolhatja. Így az évszak előrehaladottsága, a hó állapota, a meteorológiai viszonyok, a választott utak viszonya a hegység geológiai alakulataihoz, a véletlen és egyéb más dolgok. Éppen a nehézségek ilyetén való csoportosulása az, ami a hegymászó szenvedélyét felkelti s nem - mint azt sokan hiszik - holmi dicsvágy az, a mit keres, talán csak azért, hogy elmondhassa, hogy fent volt, vagy, hogy czikkekben írja le a leküzdött nehézségeket, a melyeket a nem turista közönség megérteni s méltatni úgy is képtelen. Nem! A valódi hegymászó csak diadalmaskodni akar az elibé kerülő nehézségeken. Minden áron el akarja érni, kitűzött czélját meredek hókuloárokon, tátongó mélységek közötti sziklapárkányokon és gerinczeken át, ellenállhatatlan erővel nyomulva előre és néhány óráját a zavartalan örömnek élve át a szabad természetben, a vad sziklák és csillogó hómezők honában, feledve mindent, boldogan, elégedetten."