13/9. Írott-kő (882 m)
A Szilvási-kő után úgy éreztem ismét lendületbe jöttem, így nem vártam sokat, míg kiválasztottam a következő csúcsot, az osztrák-magyar határon magasodó Írott-követ.
Ez esetben nem került sor, se felfedező, se edzőtúrára. Villámmászással "messneri stílusban" próbáltam meghódítani a Kék túra kezdőpontját vagy - attól függően, hogy melyik irányból indulunk útnak - éppenséggel végpontját is adó csúcsot. Ez nálam azt jelentette, hogy reggel kocsiba ültem, vezettem két és fél órát, hogy körülbelül 10:30-ra odaérjek Velembe, ahonnan egy gyors csúcstámadással és annál is gyorsabb ereszkedéssel olyan négy óra alatt teljesítsem ezt a kihívást.
Persze tudni kell, hogy Reinhold Messner gyors, sajátos stílusát kevesen tudták utánozni, hiszen ez azt jelentette, hogy nagyon kevés felszereléssel, alpin stílusban kellett mászni. Nagy sebességgel elérni a csúcsot, majd vagy síelve vagy nagyon gyorsan ereszkedve - elkerülve a fagyási sérüléseket vagy más baleseteket - leérni. Ehhez hasonló stílust nálunk Erőss Zsolt képviselt.
Nem mintha hozzájuk merném hasonlítani magam, de mint minden, a hegymászásért rajongó természetjáró, ha úgy érezem, ezt a legendás stílust próbálom megvalósítani, az extra motivációt jelenthet a hegyen, még ha nem is a Dolomitok vagy a Himalája csúcsairól, hanem kis hazánk 13 hegycsúcsáról is van szó.
Így hát a kék jelzés helyett a piros jelzést választottam, mely egyenest nekimegy a hegynek. 600 méter emelkedés mintegy hat kilométeren, ami azt jelenti, hogy minden egyes kilométeren 100 métert kell leküzdeni. Az út a Szerdahelyi-patak mentén a völgyben emelkedik az erdőrezervátumon át, néhol igencsak szűk ösvényen. Abból a szempontból mindenképpen jó választás, hogy a völgyben egy ideig hűvösebb van, ami nyáron nagy előny, de ahogy elérjük a gerincet, meg kell küzdenünk a meleggel és a nem éppen szokványos meredekséggel is.
Olyan 700 méter magasságban éreztem először azt, hogy mindjárt kiugrik a szívem a helyéből, mert próbáltam a dinamikus stílusnál maradni, de reggel a nagy rohanásban elfelejtettem reggelizni, így kissé hiányzott az erő a gyors emelkedéshez. Az Asztali-kő (725 m) magasságában végre beállt a pulzusom, és úgy éreztem, hogy most már bármi is lesz, elérem a csúcsot.
Furcsa nagyon, de ahogyan közeledem a kihívás végéhez, minden egyes csúcsot egyre nehezebbnek érzek. Próbáltam elhessegetni a kimaradt reggeli gondolatát és azt az érzésemet, hogy már megint egy kicsit súlyosabb lett a zsákom, ami a 35 fokos melegben nem túl ideális. Majd fent jól fog esni az a sok víz, amit magammal cipelek - gondoltam. Az utolsó kétszáz méter még azért megizzasztott, de ekkor már élveztem a túrát. Eszembe jutott az is, hogy itt volt 50 évig a Vasfüggöny és hányan próbálhattak itt átjutni Ausztria felé. Nem lehetett könnyű.
Végre megláttam a kilátó kőépületét, és a bokrok közül kilépve csodás kilátás tárult elém.
1891-től található e helyen kilátó, melyet előbb fából, majd kőből építettek. A 2009-es felújítást követően 2010-től ismét látogatható. Szerencsére tiszta idő volt, így a kilátó tetejéről elláthattam az osztrák Schneeberg-Rax csúcsokig is. A Balatont és a Fertő-tavat nem tudtam kivenni, de igazán szép kilátásban gyönyörködhettem. Több osztrák és magyar túrázó is volt fenn a csúcson, így kedélyesen el is lehetett kicsit beszélgetni. Úgy érzetem, hogy a 13 csúcs közül ide még biztosan visszatérek, mert különleges hangulata volt a határon álló, korábban vasfüggönnyel kettészelt csúcsnak.
A lefele út tényleg gyorsabban ment, így 14:15.-re már le is értem Velem településre és elégedetten szállhattam autóba. A gyors csúcstámadás sikeres volt. Már csak a Karancs és a Nagy-Milic van hátra.
Kiindulópont: Velem, temető melletti parokló (Indulás: 10:45)
Visszaérkezés: Velem, temető melletti parkoló (Érkezés: 14:15)
Útvonal: Velem - piros jelzésen Írott-kő majd ugyanezen vissza
Túra hossza: kb. 12 km
Szintemelkedés: 590 m
Szintcsökkenés: 590 m
Szintkülönbség: 1180 m
Teljesítés ideje: 2021. augusztus 7.