Túra a Tengerszem-csúcsra

Most a Tátra egyik legszebb csúcsáig, a Tengerszem-csúcsig kalauzolunk titeket. A Rysy-ről érdemes tudni, hogy a Tátra legmagasabb, turistaúton elérhető hegycsúcsa, így akinek már a Békás-tavi katlan is elég kihívás, annak ezt a túrát még nem ajánljuk, de az Alacsony-Tátra egy-két csúcsának megmászása után már meg lehet vele próbálkozni. Első alkalommal érdemes azonban mindenképpen tapasztaltabb túrázó táraságában nekivágni. Ahogyan a Tátrában lenni szokott, az időjárás erre is sokszor megvicceli a turistákat, de nem érdemes feladni. A lényeg a jó lábbeli, ami a nagy sziklákon való biztonságos haladás egyik előfeltétele.

Majdnem pontosan egy évvel a Nagyszalóki-csúcs megmászása után, 2020. július 24-én indultunk útnak Budapestről, hogy újra meghódítsuk a Magas-Tátra egyik csúcsát. Ellentétben a 2019-es mászással, most nem volt pontos tervünk a tekintetben, hogy melyik csúccsal próbálkozzunk meg. Ez elsősorban a koronavírus okozta helyzetnek volt köszönhető, hiszen még indulás előtt pár héttel is izgalommal figyeltük a híreket, hogy egyáltalán ki tudunk-e utazni Szlovákiába és vissza tudunk-e úgy jönni, hogy nem kell két hetet karanténban töltenünk. Erőteljes bizonytalanság volt bennünk, amit növelt az is, hogy az indulás hetében rendkívül rossz időjárást jósoltak a hétvégére. Fizikálisan mindenki le volt eresztve, hiszen a járvány idejében nem szerveztünk túrákat és nem is tudtuk magunkat nagyon formában tartani, így nem érzetük szükségét a pontos tervezésnek. Azt is nagy dolognak gondoltuk, ha egyáltalán ki tudunk menni és lehetőségünk kínálkozik egy völgytúrára vagy egy alacsonyabb csúcs, mint például az Oszterva (1926 m) megmászására. Csütörtökön még telefonon egyeztettünk arról, hogy mi legyen. Lefújjuk-e a túrát vagy menjünk és majd meglátjuk. Egyetértettünk abban, hogy az időjárás-előrejelzésre nem szabad hagyatkoznunk, hiszen az alapján tavaly sem lett volna esélyünk megmászni a Nagyszalóki-csúcsot, és majd kint pénteken illetve szombat reggel meglátjuk, milyen túrát tudunk végrehajtani. Kitaláltunk egy két "esőnapos" programot is, amiket szerencsére végül nem kellett előhúznunk a zsebünkből.

Pénteken mindenki este hét és nyolc óra között megérkezett a poprádi szálláshelyünkre. Sütögetés közben beszéltük meg a másnapi tervet. A csapat nem akart szétválni, így elvetettük azt az ötletünket, hogy a csapat egyik fele a kisebb kihívásnak tekinthető Oszterva-csúcsot, a másik fele pedig a Menguszfalvi-völgyön át vezető útvonalon a Tengerszem-csúcsot mássza meg. Elhatároztuk, hogy reggel korán indulunk és a teljes csapat a Tengerszem-csúcs felé veszi az irányt azzal, hogy aki elfárad, annak lehetősége lesz több helyen kiszállni és az általunk kijelölt I. táborba, a Poprádi-tóhoz visszaereszkedni. Itt várjuk be egymást illetve rossz idő esetén is ide lehet visszavonulót fújni.

Szombat (2020.07.25.) reggel hat óra körül kinéztünk a szállás második emeletére vezető csigalépcsőről és örömmel állapítottuk meg, hogy tiszta az idő, nem gyülekeznek a beígért viharfelhők, mielőbb el kell indulni, hogy ha délután egy-két óra körül mégis beütne a ménkű, akkor mi már a csúcsról lefelé tartsunk. Az első négy kilométeres szakasz a parkolótól a Poprádi-tóig egy könnyed erdei sétának mondható, amivel az ember bemelegítheti a kora reggel talán még kicsit elgémberedett végtagjait. 

Körülbelül egy óra alatt felértünk a tóhoz, ahol kicsit megpihentünk, újra egyeztettük a csúcstámadási tervet, a kiszállópontokat és negyed tíz körül elindultunk a Menguszfalvi-völgybe, melyet méltán tartanak a Tátra egyik legszebb völgyének. Az időnk az előrejelzés ellenére remek volt, még a Nap is kisütött. A kék jelzést a Hincó-sziklánál elhagyva, a piros jelzésen haladtunk tovább a Békás-tavak irányában. A Wachterka nevű szikla felé történő meredek szerpentinezést leküzdve nagyjából egy óra alatt elértük a Békás-tavakat mindenki megelégedésére. Itt vártuk be a csapat kicsit lemaradt tagjait a megbeszéltek szerint. 

Miután a Békás-tavakat magunk mögött hagytuk, megkezdtük az emelkedő ösvényen további utunkat, hogy elérjük a meredek sziklafalat, melyet le kellett küzdeni ahhoz, hogy eljussunk a kétezer-kétszázötven méter magasban lévő menedékházhoz. A meredek és nedves sziklafal, amelyen láncok segítségével mehetünk tovább nyári hóval vagy jéggel borítva különösen veszélyes, így nagyon koncentrálni kell, itt nincs rossz lépésre lehetőség. Miután a láncokat hátrahagyva elértük a kis lejtőt, ami a vízesés tetejéig vezetett minket. Innen már nem volt messze a Hunfalvy menedékház, ahol bevártuk egymást, ittunk egy forró teát és kicsit felmelegedtünk. 

Egy fél órás csapatmegbeszélést követően úgy döntöttünk mindannyian megpróbáljuk a hágóig, aztán majd meglátjuk. Ekkor már láttuk a hágó oldalán lévő hófoltot, amit különös elővigyázatossággal kellett megközelíteni, valamint, hogy a csúcs már felhőbe burkolózott. A csúcsra vezető gerincen már jóval hidegebb volt és a látási viszonyok sem voltak valami jók, mert a felhő teljesen magához ölelte a hegyet, így igyekeztünk minden félelmünket és fáradtságunkat leküzdve mielőbb elérni a csúcsot, ami háromnegyed óra alatt sikerült is. A csúcs előtt nem sokkal volt egy traverz, ami előtt megálltunk és nagy levegőt vettünk. Itt egy nagyon szűk ösvény vezetett át egy sziklafal mellett a csúcs felé. Bal oldalon sziklafal, jobb oldalon szakadék. Ez talán pszichikai szempontból a legmegterhelőbb rész. Ha azonban ezt leküzdi az ember, akkor már tényleg nincs messze a csúcs. Kis megtorpanás után elkezdtünk nagyon lassan kapaszkodva elindulni és szerencsére mindannyian átjutottunk. Sajnos - hasonlóan a tavalyi élményünkhöz - itt sem láttunk semmit. A felhő olyannyira elfedte a csúcsot, hogy szinte fenn azt se láttuk hova lépünk. Bár a Tengerszem-csúcs a Tátra egyik legszebb kilátást biztosító csúcsa, mi annak ellenére, hogy ezt nem tapasztalhattuk meg, elégedettek és boldogok voltunk. Csináltunk pár csúcsfotónak nem mondható szelfit és mert tartottunk attól, hogy a vihar pont a csúcson vagy a gerinc valamely kitett szakaszán ér minket, elkezdtünk ereszkedni. Fél kettőkor már újra a menedékháznál voltunk, ahol bevártuk a többieket. Innen együtt indultunk lefelé és már háromnegyed négykor a Poprádi-tó melletti menedékházban fogyasztottuk a meleg levest és a sört. Lefelé is megúsztuk az esőt, így tényleg nem lehetett panaszunk az időjárásra. Azt hiszem, ezt a mászást sem felejtjük el soha. 

Kiindulópont: Poprádské Plezo Tez

Visszaérkezés: Poprádské Plezo TezTáv: kb. 18 km

Útvonal: Poprádské Pleso Tez (1250 m) - kék jelzés - Poprádi-tó (1500 m) - kék majd piros jelzésen - Békás-tavak (1919 m) - Hunfalvy-menedékház (2250 m) - Hunfalvy -hágó (2340 m) - Tengerszem-csúcs (Rysy, 2499 m) - piros jelzésen - Hunfalvy -hágó (2340 m) - Hunfalvy-menedékház (2250 m) - Békás-tavak (1919 m) - piros majd kék jelzésen Poprádi-tó (1500 m) - Poprádské Pleso Tez (1250 m)

Teljesítés ideje: 2020.07.25.

Szintemelkedés: kb. 1249 méter

Szintcsökkenés: kb. 1249 méter

Szintkülönbség: 2498 méter