Dr. Serényi Jenő

Magyar hegymászók sorozat

Folytatjuk a "Magyar hegymászók" sorozatunkat, melyben Zsigmondy Emil után Serényi Jenőt mutatjuk be, aki a magyar hegymászás aranykorának második generációjához tartozik ugyan, de érdemei miatt egy sorban említhető a nagy elődökkel mint Eötvös, Téry vagy Déchy . Előre ugrunk tehát az időben, de ne aggódjatok, mert az első generáció nagyjainak bemutatása sem marad el.

Serényi és társai, Wächter Jenő és Horn. K. Lajos alkották a századfordulót követően a nagy hegymászó-triót, akiket kortársaik "ifjú óriásoknak" is neveztek. Nem hiába.

Serényi azonban annak ellenére, hogy remek hegymászó volt, nem e képessége miatt emelkedik ki a magyar hegymászók nagyjai közül. Közösségteremtő tevékenysége az, ami a leginkább előre mozdította a magyar hegyi túrázást, szervezőtehetsége és fáradhatatlan tenni akarása sokakat "fertőzött meg", így az első aranygeneráció kiöregedését követő rövid szünet után a magyarok a Tátrában a legnagyobbszerűbb alpin problémák megoldására voltak képesek sok esetben lengyel és német hegymászókat megelőzve a Tátra érintetlen ormainak egymásutáni meghódításával.

Serényi Jenő a felföld szülötte volt - Iglón született 1884 szeptember 5-én - s igy már gyermekkorában folyton maga körül látta azokat a hegyeket, melyeket később oly szenvedéllyel mászott és kívánt megismerni.

Jenő 1903. évi nyáron vette először a vándorbotot kezébe, amikor harmadmagával gyalogosan bejárta Erdélyt az Aldunától a Máramarosi Havasokig. Ez a túra életre szóló élmény lett számára, melyet követően felébredt szenvedély többé már nem tudott szunnyadni benne. A következő nyáron már a Magas Tátrában "vezető nélkül" oldanak meg sikeresen egynéhány hegyi feladatot barátaival.

Egyesületi tevékenysége és irodalmi munkássága Serényi Jenő működésének legeredményesebb részét képezték. A Magyar Turista Egyesület Egyetemi Osztályának felébresztői közé tartozott, majd az önállósult Budapesti Egyetemi Turista Egyesületnek lett a főtitkára. Ahogy kortársai emlékeztek róla megindítója és fő mozgatója volt minden új tervnek, új vállalkozásnak az egyesület életében. Korholta a lustákat, akik nem akartak minden vasárnap kirándulni s jó példával járt elől ebben is. Itt is szaktanácsokat adott s a mászóiskolában éppúgy leintette a túlságosan szeleskedőket s vakmerőket, mint ahogy tanította a kötélkezelést és a kéménymászást. Éltető lelke volt minden irodalmi vállalkozásnak.

Legfőbb érdeme a Turistaság és Alpinizmus megalapításában volt, amely a magyar alpinizmus meghatározó folyóirata volt több évtizeden át. Részt vett a Magyar Sí Klub megalapításában, a Magyar Sí Szövetség létrehozásában és az Ügyvédjelöltek Köre turistaosztályának szervezésében. Tanácsával, nevével segítette a Magyar Turista Szövetség létrehozását is. Egyszóval Jenő a magyar turista mozgalom olyan kiválósága volt, aki nélkül azt nem is lehet nagyon elképzelni.

Doberdóban 1915. július 14-én halt hősi halált a fronton, melyet követően barátai, kortársai több száz oldalon keresztül emlékeztek meg róla a Turizmus és Alpinizmusban (1915-1916 (6. évfolyam, 1-12. szám) / 1916-1917 / 4-5. szám. Ezek közül válogattunk nektek párat:

Hefty Gyula Andor:

"És Serényi igazi jó középpont is volt. Kérdezett és mesélt, buzdított és tanácsolt, könyveket ajánlott olvasásra, túrákat a nyári programmba s védőszárnyai alá vette a reményteljes alpinirófiókák első zsenge szárnypróbálgatásait. Határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon intett, tanított, dicsért vagy korholt.

Inkább törni, mint hajolni, volt az elve olyanokkal szemben, kikkel szembe szállt elvei s elveink védelmére."

Dr. Schicker Richárd:

"Serényi azoknak az értékes embereknek ritka sorába tartozott, akik - ha valami ügyért, úgy Isten igazában lelkesednek - lelkűk melegéből, lelkesedésük tüzéből egy szikrát áttudnak plántálni a közönyös tömeg egyes érző tagjainak szivébe. Röviden szólva - Serényi, jeles egyéb tulajdonságai mellett, nagy szervező erő is volt, aki minden ügyet, amit felkarolt, nagy lépéssel vitt előre."

Dr. Kormaniczki Gyula:

"az a férfi volt Ő, aki hivatása mindennapi munkájának kötelességtudó teljesítése mellett más téren is tudott dolgozni és érvényesülni, aki eszményekért lelkesedett, melyeknek a meggyőződés teljes hevével s céltudatos energiával párosult ambícióval állította szolgálatába képességeit, minden szabad idejét s feles munkaerejét. Munka - ez volt az Ő eleme ; vagy talán nemcsak ez, hanem még több: a küzdés. (...) jellemének egyik alapvonása: az akadályt nem ismerő küzdéshez s erélyes cselekvéshez való hajlama és rátermettsége. (...)

Serényi Jenő ízig-vérig a miénk volt: a természet imádója, a magas- hegységnek rajongó lelkű, rettenthetetlen vándora.

A Magas Tátrának egyik legmerészebb, legsudárabb kőszála, a Róla elnevezett "Serényi torony" fogja megőrizni nevét az utókor számára. De e kőből faragott emlékoszlopnál is maradandóbb nevet biztosítanak Neki az Ő érdemei, melyek a magyar alpinizmus történetének aranylapjain foglalnak helyet:

Ő nevelt nálunk egy lelkes ifjú hegymászói gárdát, melynek példájából merítve, mind szélesebb körben vert gyökeret nálunk az alpinizmus.

Az Ő nevével forrott össze a vezetőnélküli hegymászás fejlődése hazánkban.

Ö hívott, hogy kövessük utain a Tátra rejtelmei közé, - Ő" buzdított, hogy kutassuk, fedezzük fel a Tátra titkait s így kivette részét Ő is abból a munkából, mely hazánk legragyogóbb ékességét kiemelte az ismeretlenség homályából."