dr. Jankovics Marcell

Magyar hegymászók sorozat

Magyar hegymászók sorozatunkat Grósz Alfréd után Jankovics Marcellel folytatjuk, akit nemcsak kiváló hegymászónak ismertek a kortársai, hanem a magyar hegymászó irodalom megteremtőjének is. 

A legnagyobbak méltatták és ismerték el, így nem maradhat el a magyar hegymászás aranylapjairól az ő neve sem. A méltatók közt voltak: Apponyi Albert, Herczeg Ferenc, Hermann Ottó, Rátkay László, Déchy Mór és Téry Ödön is. 

Téry így írt egy levélben Jankovics Marcellnek: 

"Mélyen tisztelt Uram! Hazai irodalmunkban páratlan nagybecsű művét: Úttalan utakon - olvasván, engedje meg, hogy m. t. Uram, szívből üdvözölhessem s kezét megszoríthassam. Az "Alpinizmusról" írt lelkes sorai annyira megkaptak, - mert hisz szívemből szólanak - hogy ama kéréssel alkalmatlankodom, miszerint méltóztassék megengedni, hogy azt a Turisták Lapjában lenyomathassam... Szíves válaszát kérve vagyok kiváló tisztelettel: Dr. Téry Ödön..." (Budapest, 1903) 

Dr. Jankovics Marcell (1874-1949) olyan hegymászó volt, akit a magyar hegymászás kimagasló egyéniségeként azok közé tartozott, akik büszkén vallhatták magukat annak szellemi vezetőinek. Már fiatal diákkorában járt az Alpokban; még alig volt 16 éves, amikor járt a Piz Morteratsch (3754 m), Ortler (3902 m), Wetterhorn (3703 m), Strahlegg (3351 m) és Breithorn (4171 m) csúcsokon. Ettől kezdve úgyszólván minden szünidejét az Alpok és Dolomitok sziklavilágában töltötte. Megismerkedett az alpin klasszikusokkal s a fehér hegyek világa hamarosan őt is írásra ösztönözte. 

Úttalan utakon című 1903-ban megjelent első munkája egyszerre az alpin írók élére emelte. Írásai ezután a Turisták Lapjában majd a Turistaság és Alpinizmus hasábjain jelentek meg. 1911-ben jelent meg nagyobb szabású munkája, Az Alpesek című a magyar turista irodalomban egyedülálló műve.Irodalmi és aktív hegymászó munkásságán kívül a turista közéletben is szerepet vállalt. 

Az 1918-ban alakult Magyar Hegymászók Egyesülete első elnöke volt. E tisztséget 1927-ig viselte, míg az MHE 1928. június 8-i közgyűlése az egyesület tiszteletbeli tagjává választotta. A Magyar Turista Szövetség társelnöke volt 1914-1920 között. Kiváló ember, író és hegymászó volt. 70. születésnapja alkalmából a Turisták Lapja interjút készített vele, amikor is az alábbit mondta:

"- (...) az az alpinizmus, mely az izmoknak sport, a szemnek esztétika, a kísérőtársaknak etika, a léleknek poézis, - tanított engem arra, hogy akárhol állottam szemben veszedelemmel, volt az a legnehezebb és mások által még meg sem ismételt hegyiutamon, a Cirna Bestioni első új keresztezésnél vagy az 1913-i gonosz állapotbon lévő Dent Blanche gerincén, vagy a nyugtalan élet és nem éppen rózsás sors emberi és politikai veszedelmeivel szemben, kenyérgondok, szabadság-kérdések és más hasonló problémák nagyon csúszós és a tragikumhoz közeljáró ösvényein, -- visszagondoltam a hegyekre és az emlékeim mindig azt súgták: ne félj!" (Turisták Lapja, 1944., LVI. évf. 11. szám, Jankovics Marcell 70 éves)

A felvidéki hegymászó, író Trianont követően kénytelen volt elhagyni szeretett földjét, Budapesten búcsúzott el a világi léttől. Sajnos művei nagyon nehezen lelhetőek fel, keveset tudni minden idők legnagyobb magyar hegymászó írójáról, akit a legnagyobb magyar hegymászók is a legmagasabbra emeltek.