Déchy Mór

2021.03.15

Magyar hegymászók sorozat

Téry után következzen az első igazi magyar "szupersztár" Déchy Mór, aki a magyar hegymászás hőskorában - amikor még Eötvös és Téry elsőként kezdett magashegyeket mászni, és sokan a hegymászást értelmetlen hóbortnak, úri mulatságnak gondolták - a triász harmadik tagjaiként, nemcsak mint hegymászó, hanem mint felfedező is világhírre tett szert. 

Noha Zsigmondy Emil után ő csak a második helyet foglalhatta el a híres magyar hegymászók sorában, aki az Alpokban véghezvitt csúcsmászásai miatt egész Európában elismertek, de hegymászó-felfedezőként, aki a földrajztudományban is maradandót alkotott, kétségtelen övé volt az első hely. 

Déchy Mór 1851. november 4-én Budapesten született, és már fiatal korában vonzódott a magashegységek felé s csúcsmászásaival, melyeket az Alpokban, a Kárpátokban, majd utóbb Boszniában, a Pyreneusokban, Norvégiában, sőt a Spitzbergákon is végzett, hamar magára vonta a figyelmet. 1874-ben elsőként mászta meg a Tátra-csúcsot, melynek egyik ormát később róla nevezték el, és ő volt az első magyar hegymászó is, aki a Matterhorn és a Mont Blanc tetején állhatott.Déchy Mór selfmade man volt a szó szoros értelmében, aki nem az egyetem padjain szerezte földrajzi ismereteit, aki nem turistaegyesületek buzdításából merítette természetszeretetét, az ő turistaszenvedélye a természet ritka, mély imádatából fakadt, földrajzi exploratőri ténykedése a rátermettség erős tudatából fejlődött ki. Az Alpok meghódítása után szűkké válik neki Európa, és akadályt nem ismerve 1878-ban indul neki a Föld legmagasabb hegységének, a Himalájának. Sajnos a súlyos láz, melybe az út során esett, azon tervét, hogy eljusson Tibetbe, meghiúsította, és Déchy rövidre fogott expedíciójáról kénytelen volt visszatérni. E sikertelenség azonban nem szegte kedvét és 1887-ben a Kaukázusba indult, melynek átkutatását tűzte ki új célul. Hét expedíciója során elsőként megmászta az Adai Choch (4647 m.) és Elbrusz (5629 m.) főcsúcsait. Ő volt az első magyar, aki 5000 méter feletti csúcson járt. Bejárta a középső Kaukázust, eljutott a Kostantauhoz (5145 m.), majd a középső Kaukázus keleti bástyáját, a Kazbek csoportot (5043 m.) kutatta át és a hegység több más magas csúcsát is megmászta. 1898-ban nyugati Kaukázusban a Kubán vidékét tanulmányozta, majd Dagesztánt kereste fel. Hetedik és egyben utolsó útján a Bazardjuzi csúcsot (4487 m.) és Dagesztánt látogatta meg és kutatásait a Feketetenger partjáig terjesztette ki. 

Hétrendbeli tervszerű utazásainak tudományos eredményeit egy hatalmas, 740 oldalas munkában tette közzé, mely 1905-1907-ben Berlinben jelent meg: "Kaukasus, Reisen und Forschungen im kaukasischen Hochgebirge" címen, három óriás kötetben és pazar kiállításban. Magyar nyelven egy testes kötetben ismertette tapasztalatait: "Kutatásaim és élményeim a kaukázusi havasokban" cím alatt 1907-ben kiadott díszmunkában. Kutatásainak eredményeként megszületett három kötetre terjedő mű Déchy nevét egyszerre az elsőrangú földrajzi exploratőrök nevei közé emelte. A tudományos szaksajtó a művelt világ minden részében oly egyöntetű elismeréssel, sőt egyenesen magasztalással fogadta Déchy munkáját, aminőnek a földrajzi irodalomban alig van párja s mely Déchynek meghozta a külföldi földrajzi társaságok méltánylását.

A legnagyobb amerikai, angol, francia, olasz és német geográfusoktól és kutatóutazóktól kapott elismerő leveleket. Kaukázusi munkáinak megjelenése után Déchy Mór nagyobb utazásokat már nem tett. Egészségi állapota is megromlott s a halál 1917. február 8-án érte utol. 

Prinz Gyula így emlékezett meg Déchy Mórról az Turistaság és Alpinizmus lapjain: "Déchy Mór a földrajztudomány alpinista-felfedezői között egyike volt a legjelesebbeknek, a magyarok között pedig eddig a legelső. (...) a magyar alpinizmus hőskorának legnagyobb alakja. Amit ő tett, ahogy ő élt, az az utódok előtt mintakép lehet. "