Interjú Schadl Balázzsal
2021.02.26
Névjegy: 2012-ben végzett jogászként. Első vállalkozását 17 évesen indította, amely BOOM Party néven évek óta az ország egyik legnagyobb éjszakai disco rendezvényekre szakosodott cége. Az évek során felépült, kezdeti vállalkozásáról elnevezett BOOM Csoport cégcsoportnak társtulajdonosa, mely mára szerteágazó üzleti tevékenységet visz a rendezvényszervezés, marketing, kereskedelem és tanácsadás területén.
Magyar Léptek: Ahogyan követőink oldalunkon is olvashatták a Magyar Léptek túramozgalom története egy baráti kör egyetemi időszakáig nyúlik vissza. Az is kiderül, hogy a baráti kör egyik tagja volt az, aki bátorította a többieket, hogy a barátokkal való túrázásából kanyarítsanak ki valami többet. Most már elárulhatjuk követőinknek, hogy Te voltál az, aki kipattintottad a szikrát. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Schadl: Balázs: Az egyetemi évek alatt többször volt szerencsém veled túrázni a Gerecsében, ahol Te mindig a teljesítményt én pedig egy jó kis kolbász és szalonnasütés lehetőségét kerestem.
Mivel a hobbid a szenvedélyeddé vált, ezért egyszer egy csúszós február elején, amikor a HHH jégpáncéllá volt fagyva, meggyőztél: menjünk fel rá. Korcsolya kellett volna, nem túracipő, de emlékezetes és szép élmény volt, különösen mert emberifa nem ment akkor ki a természetbe. Úgy emlékszem ott került először szóba: az a jó munka, amelyet nem érzel annak és közösséget teremt.
ML: A Magyar Léptek egyik kiemelt célja a Kárpát-medence minél szélesebb körökkel való megismertetése. Tudom, hogy Te is évek óta jársz Erdélybe és családi gyökereid miatt a magyar természetjárás egyik bölcsőjét, a Selmeci-hegységet is nagyon jól ismered. Mik azok a helyek, amiket szerinted mindenképpen érdemes meglátogatni Erdélyben és a Felvidéken?
S.B: Hosszan lehetne sorolni, de bátran ajánlom mindenkinek Felvidéken a Dunajec-folyón való rönktutajozást (magyar-lengyel határ), a Pocuvadlo Jazeró (Selmecbánya mellett 10 km) gyermekkorom színhelyének meseszép és kristálytiszta bányatavát, vagy épp a Somoskői vár bazaltzuhatagát. Erdélyben páratlan élmény tud lenni az Egyeskő megmászása - ahol a pásztorkutyákkal érdemes vigyázni - vagy épp a Mohos tőzegláp medvejárta területe Tusnádfürdő mellett.
De persze minden korosztálynak más való. Gyerekkoromban nagyapámmal az Óriások és Törpék házát látogattuk meg, amelyről akkor nem tudtam - mert Ő a mesevilágot komolyan fenntartotta - ,hogy villamossági trafó házak voltak az erdőben
ML: Általában meghatározó élmény, amikor az ember életében először jár Erdélyben. A magyar természetjárás kiemelkedő alakjai, hegymászó legendáink többsége vándorbotot fogott és keresztül-kasul bejárta Erdélyt és a Felvidéket. Mire emlékszel, mit tapasztaltál, amikor először ott jártál?
S.B.: Erdélyben először egy egyetemi kirándulás keretében voltam, és a szervező tanárok egy pazar kis körutat biztosítottak a legnépszerűbb látnivalókkal (Gyilkos-tó, Parajdi sóbánya, Kolozsvár) A szállásunk a Böjte Csaba szervezete által fenntartott gyergyószárhegyi gyermekotthonban volt, ahol alkalmunk nyílt ráeszmélni milyen jó dolgunk is van nekünk Pesten, egyetemistaként. Talán harmadszor voltam Erdélyben, amikor barátokkal célirányosan a Csiksomlyói búcsúra mentünk. Felemelő élmény volt, ajánlom mindenkinek!
ML: Már több mint egy évtizede foglalkozol vállalkozóként rendezvényszervezéssel. A BOOM Party elsősorban a fiatal generációt célozza meg rendezvényeivel. Véleményed szerint a mai fiatalokat fogékonnyá lehet tenni a természetjárásra? Következhet az "Egyetemiek" újabb aranykora a túrázásban?
S.B.: Azt gondolom, hogy mindenki számára eljön egy pont, amikor ki akar rándulni a természetbe, mert már sok az egy helyben ülés. A technikai fejlődésével pedig ez még könnyebbé válik. Ha vannak olyan aktív tagok egy-egy baráti körben, mint Te is voltál a miénkben, akkor az a társaság szerencsés. Az "élmény azonnal bármi áron" évtizedét éljük, a közösségi médiából ordítva ömlik ránk a "de jó nekem" magamutogatása. Tárgyak helyett élményekre költi mindenki a pénzét és azt meg is akarja osztani minden ismerősével online. Bár ennek a trendnek rengeteg negatívuma van, de talán a túrázás, a sport és az egészségesebb életmód népszerűsítését ez elősegíti.
ML: Szerinted ma hogyan és milyen eszközökkel lehet a legkönnyebben elérni a fiatalokat?
S.B.: Ha a Magyar Léptek túramozgalom szemszögéből kérdezed, akkor az online felületek minél hatékonyabb használatával. A közösség megteremtése csak az első lépés, utána azt a megfelelően használt kommunikációs csatornák alkalmazásával lehet majd fenntartani. Mint ML szerintem páratlan lehetőség van a kezetekben, mert hitelesen saját élményeiteken keresztül tudjátok bemutatni a túrázás könnyű és nehéz oldalait is, a kulisszák mögé is be tudjátok vinni az embert. Ha a fiatal korosztály azt látja: hiteles a kommunikáció, akkor érdemesnek találja majd a felületeiteket arra, hogy figyelemmel kisérjenek titeket. Én drukkolok nektek!
ML: Fontos szerinted, hogy a természetjárás a társadalom minél szélesebb körében elterjedt szabadidős tevékenységgé váljon? Csúnyán kifejezve van "haszna" annak, ha ismerjük hazánkat?
S.B.: Én szeretem, hogy egyre több helyhez köt egy emlék. Ettől érzem magam idehaza jól és ezek az élmények töltik meg többlettartalommal mikor azt mondom: a Kárpát-medence a hazám.
Radnóti minden szava igaz:
"Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,"
ML: Szerinted mi indíthatja be újra a magyar túrázás berozsdásodott motorját? Van esély arra, hogy belátható időn belül annyi időt töltsenek a magyarok a természetben, mint az osztrákok vagy a lengyelek?
S.B.: Nem vagyok képben a nemzetközi helyzettel, így ezt nem tudom. Úgy sejtem, ha valaki megtapasztalja, milyen jó kint lenni az erdőben, vagy megmászni egy magaslatot, esetleg körbetekerni a Balatont az szerintem hátralévő éveiben igényelni fogja ezt. A társadalmi önszerveződés alappillére az olyan szorgos munka, amelyet Ti is csináltok a Magyar Lépteknél. És azt gondolom az osztálykirándulást szervező osztályfőnökök szerepe is felbecsülhetetlen: akár 1-2 napos természetjárássá is lehet változtatni azt az évi pár alkalmat, amikor együtt az osztály, ahelyett, hogy egy 19. múzeumot megnéznének.
ML: Van kedvenc kirándulóhelyed?
S.B.: Kedvenc nincs. Amely hegyet a legtöbbször másztam eddig az a Sitno Felvidéken (Szitnya 1009 m), ahol pedig pazar volt a kilátás az a már említett Egyes-kő.
ML: Ha időd engedi, mivel fújod ki a fáradt gőzt, hogyan töltődsz fel?
S.B.: Nem szeretném az elcsépelt tevékenységeket válaszolni, mint olvasás és színház, pedig így van.
A testnek a mozgás kell: trxezem, körbetekerem a Balatont, évente raftingozok. Pár évet siklóernyőztem is, de azt már sajnos időhiány miatt a múlté. A szellemnek pedig a táplálék kell: ha nyaralok, viszem a könyvtáram, a színházba járást pedig sosem unom meg.
ML: Utolsó kérdésként egy műhelytitokra kérdeznék rá. Szerinted miért lehettél sikeres a BOOM-al? Mi segített téged személy szerint abban, hogy nem adtad fel, amikor nehézségekkel találkoztál? (Uniós felmérések szerint vállalkozások 60 %-a az első öt évben tönkre megy.)
S.B.: Jól választottam társakat ehhez a nagy közös kalandhoz, amelyet úgy hívunk: vállalkozás és a csapatunkban sosem voltunk hajlandók lemondani a vallott értékeink képviseletéről.
ML: Köszönöm az interjút.