Magyar Léptek: Ahogyan követőink oldalunkon is olvashatták a Magyar Léptek túramozgalom története egy baráti kör egyetemi időszakáig nyúlik vissza. Az is kiderül, hogy a baráti kör egyik tagja volt az, aki bátorította a többieket, hogy a barátokkal való túrázásából kanyarítsanak ki valami többet. Most már elárulhatjuk követőinknek, hogy Te voltál az, aki kipattintottad a szikrát. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Schadl: Balázs: Az egyetemi évek alatt többször volt szerencsém veled túrázni a Gerecsében, ahol Te mindig a teljesítményt én pedig egy jó kis kolbász és szalonnasütés lehetőségét kerestem.
Mivel a hobbid a szenvedélyeddé vált, ezért egyszer egy csúszós február elején, amikor a HHH jégpáncéllá volt fagyva, meggyőztél: menjünk fel rá. Korcsolya kellett volna, nem túracipő, de emlékezetes és szép élmény volt, különösen mert emberifa nem ment akkor ki a természetbe. Úgy emlékszem ott került először szóba: az a jó munka, amelyet nem érzel annak és közösséget teremt.
ML: A Magyar Léptek egyik kiemelt célja a Kárpát-medence minél szélesebb körökkel való megismertetése. Tudom, hogy Te is évek óta jársz Erdélybe és családi gyökereid miatt a magyar természetjárás egyik bölcsőjét, a Selmeci-hegységet is nagyon jól ismered. Mik azok a helyek, amiket szerinted mindenképpen érdemes meglátogatni Erdélyben és a Felvidéken?
S.B: Hosszan lehetne sorolni, de bátran ajánlom mindenkinek Felvidéken a Dunajec-folyón való rönktutajozást (magyar-lengyel határ), a Pocuvadlo Jazeró (Selmecbánya mellett 10 km) gyermekkorom színhelyének meseszép és kristálytiszta bányatavát, vagy épp a Somoskői vár bazaltzuhatagát. Erdélyben páratlan élmény tud lenni az Egyeskő megmászása - ahol a pásztorkutyákkal érdemes vigyázni - vagy épp a Mohos tőzegláp medvejárta területe Tusnádfürdő mellett.
De persze minden korosztálynak más való. Gyerekkoromban nagyapámmal az Óriások és Törpék házát látogattuk meg, amelyről akkor nem tudtam - mert Ő a mesevilágot komolyan fenntartotta - ,hogy villamossági trafó házak voltak az erdőben
ML: Általában meghatározó élmény, amikor az ember életében először jár Erdélyben. A magyar természetjárás kiemelkedő alakjai, hegymászó legendáink többsége vándorbotot fogott és keresztül-kasul bejárta Erdélyt és a Felvidéket. Mire emlékszel, mit tapasztaltál, amikor először ott jártál?
S.B.: Erdélyben először egy egyetemi kirándulás keretében voltam, és a szervező tanárok egy pazar kis körutat biztosítottak a legnépszerűbb látnivalókkal (Gyilkos-tó, Parajdi sóbánya, Kolozsvár) A szállásunk a Böjte Csaba szervezete által fenntartott gyergyószárhegyi gyermekotthonban volt, ahol alkalmunk nyílt ráeszmélni milyen jó dolgunk is van nekünk Pesten, egyetemistaként. Talán harmadszor voltam Erdélyben, amikor barátokkal célirányosan a Csiksomlyói búcsúra mentünk. Felemelő élmény volt, ajánlom mindenkinek!
ML: Már több mint egy évtizede foglalkozol vállalkozóként rendezvényszervezéssel. A BOOM Party elsősorban a fiatal generációt célozza meg rendezvényeivel. Véleményed szerint a mai fiatalokat fogékonnyá lehet tenni a természetjárásra? Következhet az "Egyetemiek" újabb aranykora a túrázásban?
S.B.: Azt gondolom, hogy mindenki számára eljön egy pont, amikor ki akar rándulni a természetbe, mert már sok az egy helyben ülés. A technikai fejlődésével pedig ez még könnyebbé válik. Ha vannak olyan aktív tagok egy-egy baráti körben, mint Te is voltál a miénkben, akkor az a társaság szerencsés. Az "élmény azonnal bármi áron" évtizedét éljük, a közösségi médiából ordítva ömlik ránk a "de jó nekem" magamutogatása. Tárgyak helyett élményekre költi mindenki a pénzét és azt meg is akarja osztani minden ismerősével online. Bár ennek a trendnek rengeteg negatívuma van, de talán a túrázás, a sport és az egészségesebb életmód népszerűsítését ez elősegíti.
ML: Szerinted ma hogyan és milyen eszközökkel lehet a legkönnyebben elérni a fiatalokat?
S.B.: Ha a Magyar Léptek túramozgalom szemszögéből kérdezed, akkor az online felületek minél hatékonyabb használatával. A közösség megteremtése csak az első lépés, utána azt a megfelelően használt kommunikációs csatornák alkalmazásával lehet majd fenntartani. Mint ML szerintem páratlan lehetőség van a kezetekben, mert hitelesen saját élményeiteken keresztül tudjátok bemutatni a túrázás könnyű és nehéz oldalait is, a kulisszák mögé is be tudjátok vinni az embert. Ha a fiatal korosztály azt látja: hiteles a kommunikáció, akkor érdemesnek találja majd a felületeiteket arra, hogy figyelemmel kisérjenek titeket. Én drukkolok nektek!
ML: Fontos szerinted, hogy a természetjárás a társadalom minél szélesebb körében elterjedt szabadidős tevékenységgé váljon? Csúnyán kifejezve van "haszna" annak, ha ismerjük hazánkat?
S.B.: Én szeretem, hogy egyre több helyhez köt egy emlék. Ettől érzem magam idehaza jól és ezek az élmények töltik meg többlettartalommal mikor azt mondom: a Kárpát-medence a hazám.
Radnóti minden szava igaz:
"Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,"
ML: Szerinted mi indíthatja be újra a magyar túrázás berozsdásodott motorját? Van esély arra, hogy belátható időn belül annyi időt töltsenek a magyarok a természetben, mint az osztrákok vagy a lengyelek?
S.B.: Nem vagyok képben a nemzetközi helyzettel, így ezt nem tudom. Úgy sejtem, ha valaki megtapasztalja, milyen jó kint lenni az erdőben, vagy megmászni egy magaslatot, esetleg körbetekerni a Balatont az szerintem hátralévő éveiben igényelni fogja ezt. A társadalmi önszerveződés alappillére az olyan szorgos munka, amelyet Ti is csináltok a Magyar Lépteknél. És azt gondolom az osztálykirándulást szervező osztályfőnökök szerepe is felbecsülhetetlen: akár 1-2 napos természetjárássá is lehet változtatni azt az évi pár alkalmat, amikor együtt az osztály, ahelyett, hogy egy 19. múzeumot megnéznének.
ML: Van kedvenc kirándulóhelyed?
S.B.: Kedvenc nincs. Amely hegyet a legtöbbször másztam eddig az a Sitno Felvidéken (Szitnya 1009 m), ahol pedig pazar volt a kilátás az a már említett Egyes-kő.
ML: Ha időd engedi, mivel fújod ki a fáradt gőzt, hogyan töltődsz fel?
S.B.: Nem szeretném az elcsépelt tevékenységeket válaszolni, mint olvasás és színház, pedig így van.
A testnek a mozgás kell: trxezem, körbetekerem a Balatont, évente raftingozok. Pár évet siklóernyőztem is, de azt már sajnos időhiány miatt a múlté. A szellemnek pedig a táplálék kell: ha nyaralok, viszem a könyvtáram, a színházba járást pedig sosem unom meg.
ML: Utolsó kérdésként egy műhelytitokra kérdeznék rá. Szerinted miért lehettél sikeres a BOOM-al? Mi segített téged személy szerint abban, hogy nem adtad fel, amikor nehézségekkel találkoztál? (Uniós felmérések szerint vállalkozások 60 %-a az első öt évben tönkre megy.)
S.B.: Jól választottam társakat ehhez a nagy közös kalandhoz, amelyet úgy hívunk: vállalkozás és a csapatunkban sosem voltunk hajlandók lemondani a vallott értékeink képviseletéről.
ML: Köszönöm az interjút.