Báró Eötvös Loránd

Magyar hegymászók sorozat

Folytatjuk a "Magyar hegymászók" sorozatunkat, melyben Zsigmondy Emil és Serényi Jenő után a magyar hegymászás aranykorának első generációjához tartozó, sokak által a legnagyobbnak tartott Eötvös Lorándot mutatjuk be. Eötvös Loránd, a tudós professzor világhírű sportember is volt. 

Turista, hegymászó volt ő már kora ifjúságában. Egyetemi éveinek szünideit hazánk szép vidékeinek megismerésére használta föl, végigbolyongta az egész országot, bejárta a Biharhegységet, melyet akkor még az ismeretlenség sűrű köde borított, az Erdélyi Érchegységet, átkutatta a Skerisorai jégbarlangot, amelyről első nyomtatásban megjelent cikkét irta a "Vasárnapi Újságba". De már akkor is magasabb célok felé törekedett. Európa hatalmas hegyóriásai vonzották, különösen a Dolomitok karcsú, merész ormai kötötték le figyelmét. S miként a tudományban, itt is a járatlan (felfedező) utakon haladt. Első megmászója lett több hatalmas dolomitcsúcsnak: Rothwand (2788 m), Zwölferkofel (3091 m), Eisenspitze (2673 m), Eiferkofel (3015 m), Corda da Lago (2673 m). A Schwalbenkofel és Cresta Bianca csúcsokat is ő mászta meg elsőnek. S tette mindezt akkor, amikor még magyar hegymászásról álmodni is alig lehetett, amikor Magyarországon még kötni való bolondnak tartották azt, aki fölmászik egy kopasz nagy hegyre, mikor annak a tetején még korcsma sincsen. A Dolomitok feltárásában végzett munkásságáért Eötvös Lorándról hegycsúcsot neveztek el a Cardin-csoportban, a Cima di Eötvöst (2837 m). 

Eötvös Lórándnak a hazai turistaságot megszervező tevékenysége is példaértékű. 

Ő lett a Magyar Turista Egyesület első elnöke, tiszteletbeli elnöke volt a Magyar Tanítók Turista Egyesületének és ő alapította az első hazai egyetemi sportegyesületet, a Budapesti Egyetemi Athletikai Clubot (BEAC). Kiemelkedő turista és hegymászó tevékenységéért még életében menedékházat neveztek el róla Dobogókőn.Turista volt a szó legnemesebb értelmében, aki érző szívvel, meleg kedéllyel járta a hegyeket s annyi gyönyörűséget talált közöttük, mint kevesen. Hogy mennyi tartalmat, milyen mély értelmet talált Ő a turistaságban, legjobban jellemzik saját szavai, melyekkel a turistát határozza meg: 

"Turista az, aki útra kel azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepeit álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek, vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek, s aki ez álomkép eredetijét fáradságtól vissza nem riadva keresi - keresi, s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jó kedvét el nem veszti, hiszen örömét épen ez a keresés teszi." (Elnöki megnyitó beszéd a Magy. Turista Egyletben.)