Az Esterházy család nyomában (1. rész)

Magyarország egyik olyan főnemesi családja nyomába eredtünk, melynek tagjai nem csak meghatározó szereppel bírtak a magyar történelemben, de egész tájak formálóivá is váltak, ezzel pedig napjainkig meghatározták identitásunkat, még akkor is, ha ezzel nem vagyunk teljesen tisztában.

A hercegi és grófi ranggal rendelkező főnemesi család három fő ága a fraknói, a cseszneki és a zólyomi. A cseszneki két további álágra; a tataira és cseklészire oszlik.

A család ágainak boncolgatásában ennél tovább nem is mennénk, mégpedig azért, mert nem családtörténeti célból indítjuk e sorozatunkat, hiszen az Esterházyak tetteiről, családjuk jelentőségéről már több történész alapos tanulmányt írt. A mi célunk e kiemelkedő jelentőségű család kultúrtáj-formáló szereplének bemutatása.

Hamvas Béla "Az Öt Géniusz földje" című művében egyértelműen a Nyugat hatóterébe sorolja a Tatai-medencét.

"Nyugat karaktere (...) a Duna mellett egészen Budáig mindenütt észrevehető, olyan városokon is, mint Győr, Komárom, Tata és Esztergom;" (Hamvas Béla: Az Öt Géniusz földje, 31. old)

Ahogyan később írja a táj igazi jellege itt a humanizált természet. S ezt a humanizációt ötven év alatt a kommunisták sem tudták átrendezni, noha erőszakos eszközökkel többször megpróbálták.

"Minden kultúrával együtt jár a nemesedés: a növényfajtáktól az emberi tulajdonságokig az egész életszint egy fokkal feljebb lép. Ezért alkot a kultúra nemes gyümölcsöt, virágot, kertet, állatot, ételt éppen úgy, mint nemes irodalmat, nemes morált és nemes emberfajtát." (Hamvas Béla: Az Öt Géniusz földje, 32. old.)

Ahogy megérkezünk Tatára a vár mellé, az Öreg-tó sarkába és meglátjuk a nem nagy, de rendkívül méltóságteljes és letisztult kastélyt, azonnal megértjük miről ír Hamvas. A vár, a kastély és környéke igazi kulturális központot képez Tatán, de mégsem önmagában ez az, amiért azt mondhatjuk a Tatai-medencére, hogy humanizált. Az Eszterházy család az egész környéket meghatározta, mondhatni felemelte. Elég, ha a Cseke-tavat körebölelő Angolkertre, a romantikus várromra, a Nyárilakra, a Platánházra vagy az uradalmi Pezsgőgyárra gondolunk. Az előbbi máig esküvői fotózások kedvelt helyszíne. De lehet gondolni a baji borvidékre, mely mediterrán hangulatot kölcsönöz a hullámzó, dimbes-dombos vidéknek, a tatai nagytemplomra vagy az Agostyáni Arborétumra. E völgy különleges mikroklímáját is Esterházy Móric fedezte fel és kezdeményezte sok különleges növényfaj ide telepítését. De ne szaladjunk ennyire előre.

Tata 1727-ben került az Esterházy család birtokába. A család a tatai-gesztesi uradalom megvásárlása után először a birtok fejlesztésébe kezdett, lecsapolta az elmocsarasodott területet. A ma is álló kastélyt csak 1770-re építette fel Esterházy Ferenc miután az Esterházy Miklós által terveztetett jóval nagyobb méretű és impozánsabb kastély felépítése korai halála miatt nem valósulhatott meg. 

Annak ellenére azonban, hogy a szerényebb, kisebb méretű kastély épült fel, több történelmi esemény helyszíne volt. Itt írták alá például 1809-ben a schönbrunni békét és olyan uralkodók látogattak el ide mint I. Ferenc József császár és király, II. Vilmos német császár és IV. Károly császár és király.

Ahogyan olvashatjuk is a kastély honlapján, az igazi virágkor 1867 után következett be a kastély életében, Tata a Monarchia társasági életének központjává vált. Lóversenypályákat és később kastélyszínházat is építtettek.

Ha Tatára kirándulunk azonban nem csak az épített környezet, hanem maga a táj is elvarázsol minket. Az épületek azonban nem törik meg az azokat körbe ölelő természet szépségét, hanem elegánsan belesimulnak, egységet alkotva vele. Ettől válik Tata és környéke kultúrtájjá. Az Öreg-tó a minden évben itt megpihenő, aztán kirepülő vadludakkal, a háttérben a Gerecse és a Vértes télen ezüstszürke, nyáron mélyzöld domborulataival, a robusztus várral, mely több száz éves múltjával még a leghangosabbat is alázatra tanítja. 

A kis polgárházakkal, cukrászdákkal és éttermekkel. A vízimalmokkal, forrásokkal és csatornákkal, melyek behálózzák Tatát és melyek miatt a vizek városának is nevezik. Az Öreg-tó partján álló villáival, melyek békésen néznek kőfalaikkal a mindig változó tómederre és a lápvidék, mely külön kuriózum a természetjárók számára.

Aki egyszer ellátogat ide, az megérezheti, hogy Tatát áthatja az Esterházy család értékteremtő szelleme, mely kisvárosias jellege miatt még inkább civis mint bármely nagyvárosban lehetne.

A következő részben Fertődre és a Majkra, a remeteségbe fogjuk elkalauzolni olvasóinkat.