Az Esterházy család nyomában (3. rész)
Magyarország egyik olyan főnemesi családja nyomába eredtünk, melynek tagjai nem csak meghatározó szereppel bírtak a magyar történelemben, de egész tájak formálóivá is váltak, ezzel pedig napjainkig meghatározták identitásunkat, még akkor is, ha ezzel nem vagyunk teljesen tisztában.
A "magyar Versailles"-ként emlegetett Fertőd után Majkra látogattunk el, hogy megismerjük a Kamaduli Remeteség különleges történetét, ahol a pompa és fényűzés helyett a nyugalommal, a csenddel és szerzetesrendekre jellemző puritán szemlélettel találkoztunk.
A remeteség és az Eszterházy-kastély a Nemzeti Kastélyprogramnak és Nemzeti Várprogramnak köszönhetően mára teljesen megújult, így e példamutató örökségben már méltó módon gyönyörködhetünk.
Gyerekoromban többször jártam itt, de akkoriban omladozó falak, betákolt ajtók és ablakok és egyfajta szomorú hangulat fogadott, egy olyan múlt emlékeként, ami úgy tűnt, hogy már arra sem érdemes, hogy legalább az épületeket megőrizze az utókor számára, ha már az azokban intézményesült áhítatos hitet a kommunizmus romboló munkájának sikerült elmosnia.
Köszönhetően a 2022-ben lezárult felújítási és fejlesztési munkálatoknak ma már nem csak a remeteházak, hanem az úgynevezett Foresteria, a későbbi Eszterházy-kastély is látogatható és megismerhetők a remeték életének titkai.
A Foresteria, avagy a kastély U alakú épülete által körülölelt udvaron áll a tizenhét cellaház, melyeket a rend adományokból épített, ezért mindegyik ház oromzatán az adakozó családok címerei láthatóak. Az udvaron található még a korábbi templom megmaradt tornya, ahonnan fenséges kilátás nyílik a remeteségre és a környező erdős vidékre.
De ne szaladjunk ennyire előre, hogyan is jött létre, ez az Európában is egyedülálló épületegyüttes és kik azok a kamaduli szerzetesek?
A kamaduli szerzetesrend a 17. században telepedett meg Magyarországon. Jellegzetes, fehér kámzsát viseltek, emiatt "fehér barátoknak" is nevezték őket. Beszélniük csak elöljárójuk engedélyével évente két alkalommal 3-3 napot lehetett. Némasági fogadalomban éltek. Az erdőkkel övezett Majkpusztát gróf Eszterházy (I.) József horváth bán, országbíró adományozta a kamaduli szerzetesrendnek kolostoralapítás céljából.
A remeteség építése 1736-ban kezdődött, és az utolsó simítások 1782-re fejeződtek be. Nem sokáig használhatták sajnos a szerzetesek az épületet, mert II. József király mindazon szerzetesrendeket feloszlatta, amelyek nem végeztek oktatási vagy betegápoló tevékenységet.
A rend feloszlása után 1806-ban galánthai gróf Eszterházy család vásárolta meg Majkpusztát és a hozzá tartozó területeket. A család egészen az államosításig, 1952-ig volt a remeteség és a kastély tulajdonosa. A család fel is újította az épületegyüttest, hogy a kor igényei számára megfelelővé tegye. Többször időzött itt Eszterházy Móric, Magyarország miniszterelnöke is.
Az Eszterházy családot 1951-ben Heves megyébe telepítették ki, majd ezt követően – ahogy már fent írtam – 1952-ben államosították Majkot. Az Eszterházy família egy része még később visszatért és a 13. rendházban lakott, akkor már bányászcsaládok szomszédságában.
Öröm volt látni, hogy a jobb sorsra érdemes remeteség, a rendszerváltás után 2012-től, majd második ütemben 2018-tól tartó felújítások következtében visszanyerte eredeti állapotát, melyet ma is csönd és áhítat övez, megmutatva a ma emberének, hogy az igazságot és a hitet néha csak a csend útján találhatjuk meg.