A Kriván megmászása

Nem volt kérdés, hogy 2021-ben is összeszedjük magunkat és megcélozzuk a Magas-Tátrát. Ezúttal bízva abban, hogy talán augusztusban több szerencsénk lesz az időjárással, a nyár utolsó hónapjára időzítettük túránkat.

Mivel tavaly a Tengerszem-csúcs megmászásának kísérlete mellett döntött minden csapattag, és nem osztottuk meg erőinket, hogy az 1-es a Rysy-t a 2-es csapat pedig az Osztervát próbálja meghódítani, idén a Poprdádi-tó fölött magasodó kisebb csúcsot is beterveztük. Erről külön számolunk be.

Augusztus 20-án tehát a teljes csapat a Menguszfalvi-völgyre csodás kilátást nyújtó csúcsot mászta meg, másnap pedig a Kriván piramisa volt a cél.

Jól tettük, hogy első nap a Poprádi-tótól induló piros jelzésű turistaúton megközelíthető kisebb csúcsot választottuk. Nemcsak azért, mert így a nemzeti ünnepen valamennyien együtt állhattunk egy csúcson, hanem azért is, mert jó bemelegítés volt ez a másnap a Krivánra is vállalkozó csapattagoknak. Kissé mindannyian berozsdásodtunk, és a sziklafalon felfelé kanyargó út ezt nem csak feledtette velünk, de olyannyira felvillanyozott is minket, hogy izgatottan vártuk a nagy Krivánt.

A Kriván a turistaúton megközelíthető Tátra csúcsok közül talán az egyik legnagyobb falat, így kellő alázattal kell vállalkozni rá. Első csúcsként senkinek sem ajánlott, és ha már meg is másztuk a Nagyszalóki- vagy a Tengerszem-csúcsot, akkor is érdemes tapasztaltabb mászóval útnak indulni.

A szlovákok szent hegyének is tartják, melyet a liptóiak a XIX. századig a Tátra legmagasabb csúcsaként tartottak számon. Hatalmas tömegével és magasságával uralja a hegység nyugati felét. Elhajló kúpalakja szolgált neve eredetéül is, mely magyarul "Ferde-hegyet" jelent. Első meghódítója az írásos emlékek szerint, az evangélikus lelkész Czirbesz Jónás András volt.

Sok beszámoló született már a csúcs megmászásáról, melyeket igyekeztem én is tanulmányozni a csúcsmászás előtt, de ennek ellenére ott motoszkált a gyomromban az a bizonyos izgalom, mely a mászás előtti napon az embert hatalmába keríti. Olyan hatalmasnak tűnt lentről ez a hegycsúcs akár az Eiger az Alpokban. Vajon feljutunk a tetejére, felenged magára a hegy? Ezekkel a gondolatokkal tértünk nyugovóra.

Augusztus 21-én korai kelés és egy jó reggeli után 9 óra után valamivel a Három-forráshoz közeli parkolóban kötöttük bakancsaink fűzőit, vettük vállra hátizsákjainkat. Az idő pont megfelelő volt a mászáshoz. Feltekintettük a Krivánra, mely épp egy felhő mögé rejtőzött, és reménnyel telve útnak indultunk.

Szép fenyőerdőben kezdtünk emelkedni, mely szépen megizzasztott minket, és mire kiértünk a törpefenyők közé már mindenki túl volt egy "zuhanyon". Megvolt a reggeli ébresztő. A törpefenyők közül már láttuk magunk előtt a monumentális sziklafalat, melyre fel akartunk jutni. Nem nagyon van olyan mászó, akit e látvány nem bátortalanít el legalább egy pillanat erejéig. Így volt ez velünk is, de ennek ellenére folytattuk utunkat.

Egy vékony hegyi ösvényen, a hegyoldalon haladva juthattunk át arra a gerincre, mely felvitt a csúcsra. Itt 2140 méteren találkozik a zöld és a kék jelzés, mely a Csorba-tótól vezet fölfelé. Itt pihentünk egy keveset, ittunk, ettünk, mert innen jött még a neheze. A gerincre felkapaszkodni helyenként tényleg csak mászva lehet. Szükségünk van a lábmunka mellett a kezünkre is. Ha ezt az akadályt sikerrel vesszük, akkor a gerincről elénk táruló szép kilátás a jutalmunk. Tiszta időben ellátni egészen a Csorba-tóig.

Innen még egy jó óra, míg elérjük a csúcsot, de nem érdemes sietni, mert szükség lesz a végén minden erőnkre. A felhők hol teljesen eltakarták az előttünk álló célt, hol engedték látni. Érdekes játékot űzött velünk az időjárás, de a néha-néha előbukkanó csúcs úgy érzetük hívogat magához, hát nem adtuk fel.

Az utolsó fél óra valóban a mászásé, itt csak úgy jutunk fel, ha nem riadunk meg egy utolsó keringőtől a heggyel. Szerencsénkre az eső nem esett, így a szikla sem csúszott. Mászás közben felmerült bennem, hogy visszafelé hogyan jutok le, de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot, hogy először biztonságban feljussak. Barátom már fent várt, és mire feljutottam még a nap is kisütött. Örömmel csaptunk egymás tenyerébe. El sem hittem, hogy a Kriván csúcsán állhatok. Bevártuk a többieket, készítettünk pár fotót, majd kimerült testünknek megadtuk, amire már nagyon vágyott. Ettünk, ittunk, és fel is vettük, ami csak volt nálunk a hátizsákban, mert hirtelen nagyon hideg lett, 6-7 fok körüli hőmérséklet uralkodott odafenn.

Lefelé a mászós részek nagy odafigyelést igényeltek, de amikor elértük a 2100 méteres határt, már mindannyian megnyugodtunk. Innen már csak térddel kellett bírni. Körülbelül 8 óra 40 perc alatt értünk vissza a parkolóba, ahonnan már régi barátként tekintettünk vissza a csúcsra. Csöndben megköszöntem neki, hogy felengedett minket magára.

Kiindulópont: Tri studnicky (Három-forrás)

Visszaérkezés: Tri studnicky (Három-forrás)

Táv: kb. 12 km

Útvonal: Tri studnicky (1140 m) - zöld jelzés - Rázcestie pod Krivánom (2140 m) - kék jelzésen - Maly Kriván (2335 m) - kék jelzésen tovább - Kriván (2495 m) - kék jelzésen - Maly Kriván (2235 m) - kék jelzésen - Rázcestie pod Krivánom (2140 m) - zöld jelzésen - Tri studnicky (1140 m)

Teljesítés ideje: 2021.08.21.

Szintemelkedés: kb. 1354 méter

Szintcsökkenés: kb. 1354 méter

Szintkülönbség: 2708 méter