13/4. Zengő (682 m)

Októberre terveztük pécsi kiruccanásunkat, melynek egyik kiemelt programpontja volt a Zengő megmászása is. Szerencsénkre igazi indián nyár köszöntött be október utolsó hétvégéjén, így nem kellett tartanunk az ilyenkor már jellemző esőzésektől és a hegyoldalon a sárban csúszkálástól sem.

Vonattal utaztunk pénteken Pécsre, ami még magyar körülmények között is kimondottan kényelmesnek mondható. Szerencsére sikerült a belvárostól nem messze, a vasútállomástól is megfelelő távolságra fekvő szállást foglalnunk, így este hat órakor való érkezünket követően egy gyors taxifogással már fél hét körül a hotelben voltunk. Elköltöttünk egy bőséges vacsorát és tervezgettük, hogy másnap reggel Pécsváradra - melyet túránk kiindulópontjául jelöltünk ki - hogyan jutunk el.

Pécsvárad Pécstől 15 kilométerre a Zengő lábánál fekvő kisváros, melynek története ezer évvel korábbra nyúlik vissza. Szent István által 998-ban alapított monostor által vált országos jelentőségű állam- és egyházszervezési központtá. Ennek révén lett már a középkorban város. Pécsvárad ezer esztendeje szerves központja egy kisebb tájegységnek, a Keleti-Mecseknek. Várad elnevezés azt jelzi, hogy 1212-ben, a tatárjárás előtt már várszerű volt a monostor, hiszen térítés céljára alapították, és ezért falait megerősítették. Az önálló helynév arra is utal, hogy a monostor körül lévő Csigerkútja, Gyulakútja (ma Királygát), Váralja (ma a Mosó, Vár utca) kisebb falvai egyesültek, és ebből született meg Pécsvárad. Városként 1333-ban említik először Pécsváradot, majd mezővárosként 1439-ben és a XV-XVI. század fordulóján szerepel az oklevelekben.

A török hódoltság idején Pécsvárad az 5 baranyai náhie (bírósági székhely) egyike. A nagybirtokot Mária Terézia 1778-ban közalapítványi uradalommá alakítja, melynek célja budai egyetem fenntartása. Működését a királyi kamara irányítja. Mint kincstári birtokot példaszerű jobbágyvédő politika, korszerű technológia jellemzi, így Pécsvárad és környéke dinamikusabban fejlődik, mint a környezete, és a török kori visszaesés után esélye nyílik a mezővárosi fejlődésre.

1855-ben felépül az Új Városháza, a mai Polgármesteri Hivatal. A mezőváros központja a múlt század végén már teljességgel azonos a maival. Az első világháború, majd a trianoni határ megakasztja ezt a fellendülést. 1945 után Pécsvárad népe, társadalma alapvetően átrendeződik, kicserélődik.

1958-ban a várban restaurálták a X. századi templomot, kis múzeumot nyitottak. 1967-ben megkezdődött a vár teljes feltárása, amely 1988-ra, a Szent István-évre megnyílt a közönség előtt. A vendégeket a múzeum, a romkert, a felszentelt ezeréves várkápolna, az István Király Szálló és Étterem várják.

Pécsváradon ma megközelítőleg 4000 fő él.

Szombaton tíz óra körül Pécsváradon, a Szentháromság téren kezdtük meg túránkat, ahol az 1855-ben neogótikus stílusban épült Polgármesteri Hivatal kecses épületét is megtekintettük. A Polgármesteri Hivatalt magunk mögött hagyva folyamatosan emelkedtünk és a Tavasz utcán jutottunk el a pécsváradi vár robosztus épületéig. Itt rá is csodálkoztunk, hogy egy ilyen kis településnek milyen nagy vára van, ami talán még a tatai vár méreteit is meghaladja. Kis pihenő után a Zarándok szobortól folytattuk utunkat és azt terveztük, hogy a Kossuth Lajos téren át a sárga jelzést követve hagyjuk el a várost és a Csiger-gödör irányába kezdünk el emelkedni a Zengő déli lejtőin. E tervünket azonban a Csiger-kút elhagyását követően a volt kőbánya határában pár erőteljesen ugató kutya akadályozta meg. Bár úgy tűnt, hogy a kutyák láncra vannak kötve, mivel pont az út mellett voltak és kerítés nem lévén beléptünk az "általuk védelmezett területre" a korábbi erdélyi élményeink miatt, inkább gyors léptekkel visszafordultunk. E tapasztalatunk miatt és mivel sehol nem jelzik, hogy vigyázz "harapó kutya" aknák vannak elhelyezve a turistaúton, mindenkinek inkább a másik a piros kereszttel jelzett turistautat javaslom. Mi is visszamentünk a Petőfi Sándor utcáig és a piros jelzést követve indultunk nyugati irányba, hogy akkor így hagyjuk el a várost és érkezzünk meg végre a Zengő előre nyújtózkodó lankáira.

Nem is tellett bele egy húsz percbe és már egy lovarda illetve kisebb tanyák mellett bandukoltunk, a Nap pedig kezdett egyre melegebben sütni, így az emelkedő közepén neki is vetkőztünk. Úgy éreztünk magunkat, mint egy tavaszi túrán. Amikor a megművelendő földek és szőlők közül beértünk az erdő árnyékot adó fái közé, persze már megint más volt a helyzet. Szép színekbe öltözött már minden fa, így különös élmény volt felbaktatni az első pihenőnkig, ahol már több túrázóval is találkoztunk. Egy-két tájolást követően el is értük a Zengő gerincét, ahol kis táblán olvashattuk el a hegy történetét, a Zengő mondáját.

A monda szerint a Zengő tövében, a mai Püspökszentlászló helyén élt valamikor egy pásztor a feleségével és kisgyermekével. Az asszony azonban nem szeretett a vadon közelében élni és a nyáj őrzése mellett a szegénység is igencsak nyomasztotta. Egyszer, amikor az ura helyett ő őrizte a nyájat, megjelent előtte a hegy szelleme, és elmondta mit kell tennie, ha gazdag akar lenni. A hegy a tündér elmondása szerint minden évben egyszer, virágvasárnap megnyílik és megmutatja kincseit, annak, aki éppen akkor a hegyen tartózkodik. Az asszony alig várta, hogy elteljen az esztendő, s amikor virágvasárnap a harang harmadszor is megszólalt, fogta gyermekét és futott fel a hegyoldalon, hogy láthassa a kincset. Ahogy felért a Zengő megnyílt és a hasadékban arany, ezüst, ragyogó gyémánt csillogott. Az asszony csak ámult-bámult, letette gyermekét és kapkodott a kincsek után. Tele szedte kötényét, majd rohant, hogy a kincseket a hasadék szélén lerakja és visszafusson a gyerekért, de éppen, hogy kiért a szakadékból, a völgyben a mise véget ért, a hegy ismét megmozdult és bezárult. Az asszony kisfia pedig eltűnt a hegy gyomrában. Gazdag volt tehát, mert köténye meg volt tömve mindenféle drágakővel, de legnagyobb kincsét, egyetlen gyermekét elvesztette. Az asszony haza se ment, járta körbe sírva, jajgatva a hegyet és kereste a nyílást a hegy gyomrában, hogy kimenthesse gyermekét. A monda szerint a fák megsajnálták és vele sírtak, vele zengtek fájdalmukban. Szeles időben még ma is gyakran hallani - tartják a helyiek - ahogyan zeng az egész hegy és kísért a pásztorasszony szelleme.

A monda elolvasásával szusszantunk egyet, ittunk kicsit és nyakunkba vettük az utolsó szakaszt, mely a "Viki pihenőig" tart. Itt már jóval több túrázóval találkoztunk, sokan itt fogyasztották el a szendvicsüket. Nagyon szépen felújították a pihenőt. Akár bivakolni is lehet benne az emeleten, van tűzrakó hely is. Innen már tényleg csak egy 20 percre volt a Zengő, ahol rengeteg kisgyerekes családdal találkoztunk. Társam unszolására még a betonoszlopban is felmásztunk a "kilátóra" és letekintettünk a Mecsek legmagasabb pontjáról. Örülök, hogy ez sikerült, mert túránk után nem sokkal megjelent a hír, hogy a Zengőn a kilátót felújítják, és mostantól nem lehet megközelíteni (Szerk.: Azóta ez megvalósult és ma már az új kilátóról tekinthetnek le az oda látogatók).

Vissza már nagyon könnyedén csörgedeztünk lefelé, mint a megfontolt, békés kis patakocskák Erdélyben. A túra után kellemesen elfáradva a pécsváradi vármúzeum éttermében oltottuk szomjunkat természetesen nem mással, mint pécsi sörrel.

A túra igazán nem megterhelő, 3 óra alatt bőven teljesíthető, így mindenkinek csak szívvel ajánlani tudom. Ha a túra megvolt, érdemes megnézni a Pécsváradi Várat, valamint felfedezni Pécs csodáit!

Kiindulópont: Pécsvárad

Visszaérkezés: Pécsvárad

Táv: kb. 12 km

Útvonal: Pécsvárad (Szentháromság tér) - Pécsváradi vár - Zengő - Pécsváradi vár (Pécsvárad) sárga - piros kereszt - sárga jelzés - piros kereszt - sárga jelzés

Szintemelkedés: 500 m

Szintcsökkenés: 500 m

Szintkülönbség: 1000 m

Teljesítés ideje:2019.10.26.