13/2. Nagy-Kopasz (559 m)

2022.02.08

Vasárnap úgy döntöttem, hogy a már sokat megmászott Nagy-Kopaszt a kihívás részeként is meghódítom. Ragyogó napsütésre ébredtünk aznap, ezért úgy gondoltam a sok eső után jó alkalom adódott erre az egyszemélyes küldetésre. Felkaptam a hátizsákom, melybe bedobtam egy másfél literes vizet, mellé pár szem pogácsát, egy csokit és egy kedvenc kapucnis pulcsimat és már indultam is a Tas vezér úti villamosmegálló felé. Már a Feneketlen-tó mellett éreztem, hogy felesleges teher lesz a pulcsi és talán kevés lesz a másfél liter víz, de úgy gondoltam, nem a Magas-Tátrába indultam el, ennél kevesebbel is kibírtam már.

Budakesziig busszal jutottam el. Innen indul a Szent Jakab zarándok út, melyen egészen a zöld háromszög jelzésű turistaút keresztezéséig, a méhészetig kell haladni.

Kevesen tudják, de a magyarországi Szent Jakab zarándokút alapútja Budapestről, a Nulla kilométerkőtől indul és mintegy 200 kilométer után ér a több mint 800 éves, gyönyörű, román kori lébényi Szent Jakab-templomhoz, amely régi korok zarándokkultúrájának is fontos állomása, megállóhelye volt. Sokan teszik meg ezt a magyarországi szakaszt, mely során páran kedvet kapnak és tovább mennek Santiago de Compostellába. A Szent Jakab út ugyanis Lébényből továbbvezet Mosonmagyaróvár, Rajka, innen pedig Szlovákia, majd Ausztia felé és Wolfshalban becsatlakozik az egész Európán átívelő Camino de Santiago zarándokútba. Ezzel pedig Magyarország is bekapcsolódott az európai Camino útvonalába, és lehetővé vált, hogy Budapestről akár egészen Santiagoig elgyalogolhasson bárki, akit a szíve Szent Jakab útjára hív.

Én azonban egy kicsit tartottam túrámnak ettől a szakaszától, ugyanis Budakeszitől a Hosszú-hajtás-hegyig tartó út rendkívül elhanyagolt, az első rész teljesítése dzsungelharchoz hasonlítható. Olyan dús a növényzet, hogy sok esetben úgy érzi az ember, hogy egy bozótvágó késre lenne szüksége a továbbjutás megkönnyítéséhez. A sok csapadék miatt éreztem, hogy az erőre kapott és gyors növekedésnek indult növényzet miatt most még nehezebb lesz átjutnom, és már bántam, hogy otthon hagytam túrabotomat, mellyel utat vághattam volna magamnak.

Végül egy-két kisebb sérüléssel megúsztam és a dzsungel után már a széles kikövezett, sokkal inkább zarándokútnak beillő szakaszon haladtam. Miután elértem a Budakeszi Erdészeti Arborétumot megpihentem, hiszen az autóút másik oldalától következett az igazi csúcstámadás, 3,6 km emelkedés a déli oldalon, útközben elhagyva a Tarnai pihenőt. Tudtam, hogy fárasztó lesz, de elhatároztam, hogy a Tarnai pihenőnél sem állok, meg mert nem akartam időt veszíteni. 

Meglepett a meleg, úgy éreztem mintha harminc fok lett volna, nagyon nagy volt a páratartalom és sapka nélkül úgy éreztem felforr az agyam. Bár megtettem már ezt az utat jó párszor, volt már bennem előtte 20 km is, és az út havas, jeges volt, nehéz volt minden lépés, most mégis jobban kivett belőlem ez a hirtelen hőség és szúró erejű napsütés. Végül, amikor felértem, megkönnyebbültem pihentem meg a kilátó mellett lévő egyik padnál, egy tölgy árnyékában. 

A lejtmenet már üdítően hatott rám, hiszen az északi oldal mindig hűvösebb és szinte végig árnyékban tudtam haladni. Nagykovácsi volt a végállomás. Ez a túra is bebizonyította, hogy egy hegy mindig tud újat mutatni.

Kiindulópont: Budakeszi, Fagyártmánytelep

Végpont: Nagykovácsi, Tisza István tér

Táv: 14 km

Útvonal: Budakeszi - Szent Jakab út - Erzsébet (Hidegvölgyi) elágazás - Tarnai pihenő - Nagy-Kopasz - Nagykovácsi (Szent Jakab út - zöld háromszög - zöld/sárga jelzésen)

Szintemelkedés: 387 m

Szintcsökkenés: 273 m

Szintkülönbség: 660 m

Teljesítés ideje: 2019.05.26.