13/13. Kékes (1014 m)

2022.03.27

Parádfürdő egy szép múlttal rendelkező gyógyhely, mely a Mátra északi oldalán, a Parádi-Tarna völgyben fekszik, a Fehér-kő, Jámbor-hegy és a Kékes csúcsának tövében. Itt, az Ybl Miklós által tervezett Erzsébet Park Hotelben szálltunk meg, hogy a hegyek ölelésében a gyógyvizek jótékony hatása mellett pihenjük ki az év fáradalmait. A Parádfürdői völgyet 1730-ban említették először gyógyhelyként. Többféle gyógyvízkinccsel rendelkezik, melyek között legismertebb a kénes vegyületet tartalmazó "csevice" és a vastimsós fürdővíz, melyet 1813-tól gyógyászati célokra használnak. Az 1850-es években Parádfürdő a Károlyi grófi család tulajdonába került és további dinamikus fejlődésnek indult, majd a trianoni békeszerződés után a település jelentősége tovább nőtt. Amint megérkeztünk Parádfürdőre és a szálló teraszáról kitekintettem a hegyekre, megcsapott a friss levegő, magával ragadott a völgy szépsége és egyből, megértettem, mi vonzhatott ide annyi embert pihenni.

Kedd reggel korán keltem, hogy egy tartalmas reggeli után nekivágjak az edzőtúrának és mielőtt megmérettetném magam Nagyszalóki-csúcson, meghódítsam Magyarország legmagasabb pontját is, és ezzel felkészüljek testben és lélekben is a tervezett kihívásra. Tudtam, hogy előttem már sokan feljutottak a Kékesre. Én magam is bevettem már a Magyar Léptek csapattal Galyatető felől, de mégis úgy éreztem, hogy ez a völgyből, az északi oldalról indított túra a nyári melegben mégis szép teljesítmény lesz. Főképp azért, mert a lehető legalacsonyabb pont felől ez lesz az első Kékes mászásom, és az első találkozás egy heggyel mindig emlékezetes dolog.

A Károlyi család által épített székelykapun át, a zöld jelzésen indultam el háromnegyed kilenckor az Ilona-völgyi vízesés irányába. Először egy Mária képet értem el, egy nagy kocsányos tölgy árnyékában. Ilyen vén tölgyet ritkán lát az ember. Körülbelül huszonöt méter magas lehetett és a törzsét hatan sem biztos, hogy körbe tudtuk volna fogni. Kicsit megpihentem a tölgy alatt álló padon és elgondolkoztam azon, hogy milyen érdekes, hogy pont egy Mária kegyhely mellett áll egy ilyen megtermett, csodás lomkoronával rendelkező vén tölgy, amely az imára térdeplő, megfáradt vándornak árnyékot és védelmet is kínál. A legenda szerint a Károlyi család egyik tagját vadászat közben egy hatalmas vadkan felkergette a közeli kocsányos tölgyre, a fa mentette meg az életét, különben a vad felöklelte volna. Hálából ezért emelte mellette a Mária-képoszlopot.

Kis elmélkedésem után folytattam utamat a Károlyiak által ültetett gesztenyefák közötti régi kocsiúton. Kevesen tudják, de Parádfürdő parkosítása is a Károlyiak érdeme, melynek köszönhetően Parádfürdő és Recsk, Parád és Parádfürdő között és az Ilona-völgyben is kilométereken keresztül gesztenyefák ölelésében túrázhatunk. A gesztenye fasornak köszönhetően tehát megkapó környezetben vitt az utam a Szent István csevice-kút felé.

 Vártam már, hogy magam húzhassam fel a kútból a szénsavas ásványvizet, melyet értékes étvágyjavítónak tartanak. A víz kén-hidrogén tartalma miatt bizonyos gyomor-megbetegedések esetén gyógyvízként használatos és országosan "parádi víz"-ként ismert. Kénes íze volt, de a melegben nagyon frissítően hatott. Feltöltöttem a kulacsomat és indultam tovább a vízesés felé. 

Ez a tanösvény végállomása, mely egy másfél óra alatt megtehető és maradandó élményben lesz része az ide látogatónak. Magyarország legmagasabban fekvő vízesése, mely 8-10 méter magas sötétszürke prioxén-andezitből álló kőzetfalon zuhog le. Egy trópusi helyszínen érezzük magunkat a páfrányokkal körbevett sziklafalakat és vízesést szemlélve. 

Mikor megérkeztem pont egy huszonévesekből álló csapat bontott táborhelyet, melyet a vízesés közelében állítottak fel. Vándortúráztak, az estét bivakolva az erdőben töltötték, és készültek tovább a Kékes felé. Lányok, fiúk húszkilós túrahátizsákokkal. Őket látva úgy éreztem van még remény a magyar túrázás számára. Jó turista szokás szerint köszöntöttük egymást, majd rövid beszélgetést követően én folytattam utamat, mert szerettem volna viszonylag korán, dél körül fordulni a Kékesen. Meggyorsítottam lépteimet és célba vettem a Markazi-kapu (672 m) nyergét, ahonnan már a kék jelzésen a Kis-Saskő, Disznó-kő, Sas-kő (898 m) érintésével terveztem leküzdeni az emelkedést a meglehetősen keskeny Mátra-gerincen a egészen a Kékesig. 

Voltak olyan szakaszok, ahol már-már előjött a tériszonyom, de gondoltam, hogy legalább kicsit gyakorlok a Nagyszalóki-csúcs előtti keskeny szakaszra is. Egészen a Sas-kőig nem találkoztam túrázókkal, de azt követően már az Erzsébet-sziklától egyre több kiránduló jött szembe, akik a Kékesről csalinkáztak le. Mire felértem azért egészségesen kiizzadtam. Jólesett a Tető étteremben a "Kékes-menü", a palacsinta és korsó sör. 

Három és fél óra alatt feljutottam, de lefele már sikerült gyorsítanom, így a visszaút csak két és fél órába tellett. Szép út volt, de megfogadtam, hogy társakkal is visszatérek, mert a túrázás közösségben mindig jobban feltölt. Reméltem azért, hogy a Kékes csúcstámadás segít majd a Magas-Tátrában is. Később kiderült, hogy nagyon is segített.

Kiindulópont: Parádfürdő

Visszaérkezés: Parádfürdő

Táv: kb. 24 km

Útvonal: Parádfürdő - Mária-képoszlop - Szent István csevicekút - Ilona-völgyi vízesés - Markazi-Kapu-Kis-Saskő - Disznó-kő - Sas-kő - Erzsébet-szikla - Meteorológiai állomás - Kékes - Meteorológiai állomás - Erzsébet-szikla - Sas-kő - Disznó-kő - Kis-Saskő - Markazi-kapu - Disznókő-őrház - Sári-út - Szent István csevicekút - Mária-képoszlop - Parádfürdő. (Zöld/sárga - zöld - zöld kör - zöld - kék - kék - zöld - zöld - zöld/sárga)

Szintemelkedés: kb. 890 méter

Szintcsökkenés: kb. 890 méter

Szintkülönbség: 1780 méter

Teljesítés ideje: 2019.07.23.